muzzik bejegyzései

life is wonderful

Tavasszal, mikor virágba borul a kicsi szívem, Jason Mraz biztosan előkerül.

 


írta: hedgie, 2009. 04. 09. 10:07 - címkék: zene és kategóriák: muzzik - még nincsenek kommentek

#281

Jó reggelt! :D

írta: hedgie, 2007. 01. 10. 8:07 - címkék: és kategóriák: muzzik - 1 komment

#265

Előző éjjel álmomban addig gyűrögettem az elmacskásodott kezem, míg el nem törtem az ujjaimat. Azért ébredéskor nem bántam, hogy egyben vannak...most nem lett volna, aki helyreigazítsa őket.
Tépelődök, morfondírozok, filózok, egyik fogaskerék megerőszakolja a másikat fordultában félúton, töröm a buksim, gondolkodom, és megpróbálok magamon kívűl lenni.


--- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- ---

Nagyon ciki volt, elkezdtem kifújni a nózim a mozgólépcső felénél, folytattam a következővel a peronon, már a harmadik zsepinél tartottam, és a negyedikkel mire végeztem, már a metrón ültem. A hangom már nem ajtócsikorgás, csak édesen orrból jön, és komoly dilemmába estem az eset kapcsán, mert egyszerűen ötletem sincs, az a fél liter takony hol fért el addig? Jó, hogy nem a fejemből jön, tudom, és ez megnyugtató is valahol, hogy a koponyaűri hézagaimat nem ez a trutymó tölti ki, hanem lentről, a kis pulmonológiai osztályról, ahol halványzöld zselémanók túlórában fejik a takonykiválasztógépet, ami úgy néz ki, mint a kémia tanszék folyosójára kibigyesztett hatalmas hűtőspirál, csak áttetsző szürkésfehér fala van, és szuszog. Oké, megnyugodtam. Most már világos.

Azt hiszem, a romantikus klasszikusok mégsincsenek túlzott mértékben rossz hatással rám. Ma este fejeztük be a BBC Büszkeség és balítélet című 6 részesét, és nagyon kellemesen esett a lelkemnek. Miss Elizabeth Bennet szeretnék lenni, akinek kijut az ő Mr Darcy-ja, nem túl könnyen, de azért mégis, és úgy igazán.
Picsaszarhányás, hogy én mennyire liba tudok lenni.
írta: hedgie, 2006. 12. 14. 0:34 - címkék: és kategóriák: film, muzzik - 3 komment

#258

Akartam valamit csinálni, de elfelejtettem, úgyhogy inkább leírom, amit már korábban akartam, de akkor elfelejtettem, azt például hogy úgy látszik, aki szingliblogger, előbb-utóbb beleesik ebbe a torokfájós mizériába, amihez automatikusan kapcsolódik a nyafogás, amit a totális szerencsétlenség és magára hagyatottság idéz elő.
Befaltam a csokit, természetesen.
Cure - t hallgatok, és nem döntöttem még el, hogy a következő lapozható áldozat legyen Vian, ha már olyan sokat emlegettük, vagy legyen a Harmonia caelestis, ha már 2 hét múlva lejár a kölcsönzési ideje és olyan régóta fenem rá a fogam, vagy egy egész más könyv, vagy hagyjam abba örökre a betűfalást, és csak az emberek szeméből olvassak az elkövetkezendőkben.
Kár, hogy nincs türelmem rendesen írni, vagy legalább átgondolni. Mindegy.
Eszembe jutott, mit akartam, összetörni kalapáccsal a tükördarabokat a mozaikhoz. Nna. Ez is valami.




Már ketten vagyunk, akinek véres a torka. Az egyik a Martensem, a másik én vagyok. Hihihi.
írta: hedgie, 2006. 12. 07. 20:45 - címkék: és kategóriák: könyv, muzzik - 2 komment

#254

Ez A Tégla sokat méltatott betétdala.


írta: hedgie, 2006. 12. 05. 8:33 - címkék: és kategóriák: muzzik - 4 komment

#247

Ha már úgyis olyan bazi késő van megint, akkor miért is ne tenném most be ezt az egyébként is kipécézettet.
Sün típusú klasszikusok, hallgatni. Van belőlük pár...azért tudtak megmaradni naaagy kedvencnek, mert ellenálltam a kísértésnek, és csakazértse hallgattam őket (nagyon) rongyosra. Így aztán megvan az az igen kellemes tulajdonságuk, hogyha meghallom őket valahol, még mindig megpezsdül a vérem.
:) Mint most is, és mindahányszor.


írta: hedgie, 2006. 12. 03. 0:37 - címkék: és kategóriák: muzzik - még nincsenek kommentek

#245

Two of us


Jajj, kicsit izgulok, hogy egyik videó se tűnjön el a helyéről. Szóval, ez az egyik kedvenc Beatles számom, fázis 1., felül, szerintem kuriózumszámba menő felvétel (persze lehet hogy csak nem vagyok eléggé hívő), és a kiteljesedett változat, ami valljuk be, tényleg jobb, alul.


írta: hedgie, 2006. 12. 02. 22:14 - címkék: és kategóriák: muzzik - még nincsenek kommentek

#241

Vacsi 23:15-kor. :) Boldog pillanatok az életemben.

Igen sűrűek a napjaim, azt hiszem, jelenleg szerencsémre, de attól még cidrizek a szerdától, mire eljutok odáig, elhasználom a pluszenergiám, amit az izgulásra fordíthatnék, így csak az érdeklődés marad. Pedig a lelkesedés jó, csak a pofáraesés nem, viszont ahhoz meg elég felnőttek vagyunk, hogy emelt fővel viselhessük, szóval nem értem, mi ez az agyi töketlenkedés. (valójában értem: 27 évesen is olyan naiv vagyok néha, mint aki most esett ki a járókából)
Tehát, szombaton dolgoztam, (ez kb. annyira meglepő, mint az, hogy nappal világos van) de most máshol; állítom, az országban ez a legnagyobb műhely. Vevők nélkül, rádiókabaré mellett, ez tetszett, de fárasztó is volt meg monoton, úgyhogy eldöntöttem, nem szokok oda.
Este megnéztük A Téglát, utána is nézek annak a Rolling Stones számnak...megvan! Direkt ezt a változatot teszem be. Hihetetlen, milyen régi.


Ez egyszerűen csúcszene. A Tortában hallottam először, és már akkor elolvadtam tőle, na persze ott volt a főszereplő, akiről az jut eszembe, hogy az új James Bondot tuttifix, hogy nem fogom kihagyni. Nem mellesleg a film is jó volt, Leonardo már szinte férfinek néz ki, az egykori harmatcsíra állapottól idáig eljutni, az több, mint elfogadható tendencia. Mondjuk egyensúlyozott nagyon a határon a darab, kb. két lövéssel több és eggyel több beépített ember, és akkor a saját paródiájává lett volna a film, de így még pont jó, hipertalálat szombat estére. Mozgalmas, lövöldözős, a fene nagy ír attitűd, kis szex, sok sár meg aljasság, és a lelki vonal, amit csak annyira feszegetnek, hogy a hatás meglegyen, és ne keseredjen meg tőle az ember szája íze.
És a zenéje, az szaggat, az elejétől a végéig. Filmajánló over.

Elég gáz, ha valaki úgy fogad vendéget, hogy egy szál köntösben hunyorog az ajtóban, mondván, kicsit elaludtam...Nem kérdéses, én nem a vendég voltam, hanem a másik, amelyik azt is mondta, hogy eltűnök még pár percre a fürdőben, addig játszál kicsit. Ezt a kis zavart a helyi időszámításban sikerült áthidalni, így eljutottunk a Vörösmarty térre, töki pomposozni, nyálat csorgatni, gyönyörködni, és nem utolsó sorban elképedni azon, mennyire pofátlanul nyúlják le az embereket. ( Zsófixnek: manócska típusú nemezpapucs 12 rongyér', arcom elhagyom, ennyi pénzt legombolni)

Aztán jött az igazi valami : Csodák Palotája.
Nagyon szerettem a levegőben-dróton bringázást, a felemás ajtónyílású szobát, gondolkodom, de nem is lenne szabad semmit sem kiemelni, annyira tarka és változatos a felfedeznivalók sora. Egyet mégis, ahol 20 mp-ig nézed a "hipnotizáló" karikákat, és utána az addig mozdulatlan felhőképről agresszívan gomolyogni kezdenek feléd a cumulusok, igen hatásos volt. Az üzlet pedig hiánypótló jellegű az ördöglakatjaival és kismillióféle logikai játékával, apróságával.
Ami nem tetszett: úgy tűnik, a magyar ember még mindig annyira okos, hogy nem kell használati utasítást olvasnia, nem kell segítséget kérnie, bárdolatlan paraszt módjára teszi tönkre a nem csak neki odahelyezett játékokat, még akkor is, ha az a tárgy emberméretű, és szemmel láthatóan ütésállóra tervezték. Miért ciki még mindig betűből élni? Igen, ez a tipikus "én szégyellem magam" esete. És akkor azt még nem is említem, mennyire nem tudnak közösségben viselkedni, és némelyik szülő a saját tájékozatlansága és nemtörődömsége miatt milyen kellemetlenségeknek tesz ki a saját gyerekét. Naná, hogy nem lehet mindenki mintaszülő, isten ments, hány degenerált művész fantasztikus művével lennénk szegényebbek pár év múlva (ezt félig azért komolyan gondolom); de amikor már a hülye család III. -nál tartottunk 20 nm-en belül, akkor kezdtem azt gondolni, hogy ez talán mégiscsak túlzás. A fülig érő számnak ez tett be csupán, de kedvem azért nem tudták szegni.

Este pedig, méltó befejezéseként a napnak, a Táncos a sötétben második felén pityeregtem a barátnőm (ezt csak Neki : ) meg a macskája mellett az ágyban, mikor már ők békésen szuszogtak. Nagyjából 2 éve egyszer elkezdtem megnézni, késő este, tv-ben. Akkor csak az első felét láttam, most megjött a befejezés. Amit utána éreztem,...tudom, mondtam már, hogy desperately unhappy, de az lófitty volt ahhoz a rossz érzéshez képest, ami ennek a filmnek a nyomán gyűrűzött fel bennem. Amikor tudod, hogy soha többet nem történik semmi, ami jó. Brrr. Ez azért fura, mert a vége tulajdonképpen jó, én legalábbis annak értékelném. Björk mégiscsak Björk.

A mai nap csak egy szimplán terhelt hétfő volt, holnap leltár, és utána már itt is a szerda, ajajaj.

 


írta: hedgie, 2006. 11. 27. 23:17 - címkék: és kategóriák: film, muzzik - 6 komment

#240

A radioblogclub nem ismeri ezt a számot. Ezt nem feltétlenül nézni, de hallgatni mindenképp érdemes. Külön köszönet érte annak, aki nélkül nem ismerném a Dave Matthews Band-et.
írta: hedgie, 2006. 11. 23. 11:46 - címkék: és kategóriák: muzzik - még nincsenek kommentek

#235


írta: hedgie, 2006. 11. 16. 2:59 - címkék: és kategóriák: muzzik - 1 komment

#228

1.,a dal
2.,a hangulat
3.,az az apró mozdulat,amivel megigazítja a lány copfját..


írta: hedgie, 2006. 11. 06. 13:55 - címkék: és kategóriák: muzzik - 5 komment

#206

Beállok a sorba. Én ilyen, és ehhez erősen hasonlító hangokra folytattam a serdülést. A mai napig nem találtam jobbat.Bocs a minőségért.
írta: hedgie, 2006. 10. 08. 8:09 - címkék: és kategóriák: muzzik - még nincsenek kommentek

#173

Életemben először kértek meg családon kívűli akcióban hogy csináljak pár képet, erre jól elszúrtam, elromlott a fejemben a víszszintező.Ráadásul alkalmam sem volt kijavítani a hibákat,ahogy a gép megadta, ferdén, rossz kivágással zsupsz,fel a helyükre. :(
A kedvenc edzőm lobbizik az expasimért,tündéri ahogy csinálja; és milyen kíméletlen pontossággal kérdez/mutat rá a fájó pontokra...Nemhiába nézte végig az elmúlt pár közös évünket mondhatni testközelből.

A szomszéd néniket lassan kitöri a frász, ha meglátnak,épp csak nem csuktam rá egyikőjüknek az orrára sem az ajtót, de könnyedén elérhetik még ezt is,már a múltkor is csak egy babahajszál választott el tőle.Nem mintha nem én úsztattam volna el a fürdőszobáikat, de minek kell ezt ennyire felfújni?Különben is,ajtórés = magánterület.Ha ott állok,akkor meg aztán nagyon.

A postának belekívánok egy méteres kékerest a fenekébe, Dél-Amerikától idáig minden egyes hivatalra lebontva; kiváncsi lennék, mi a fittyfene tart ennyi ideig.

A barátnőm nem tudja tolerálni a rugalmas programalkotásomat, meg azt sem, hogy Csével jóban vagyok,és ... nem mindenkinek Sziámi lengi be a korai huszas éveit.Ami nem baj.Nem ér időnapelőtt kiábrándulni a világból.

Rushdiet kénytelen voltam elnapolni, mert annyira nyomasztó volt, hogy erre még csekély mértékű,erősen képlékeny melankóliám is azt mondta, hogy talán sok lesz,majd máskor.Így kibéreltem az Éva mama könyvtárából egy kellemesen mókás(értsd: hangosan vihogtam az üres lakásban)Fable-t,erre Anyám cinikusan kiröhögött, hogy csak nem!? ponyváig süllyedtem. Uarra a megállapításra jutottam, mint az "egyszerűember" kampány idején,igenis vannak becsülendő tulajdonságaik,egyébként meg csupán a szándék számít, ez olvasni valóra természetesen nem értendő.A könyv jó volt, csak rövid, pár napig még szívesen elvihorásznék rajta,de elfogyott, asszem kérek utánpótlást.Mert még mindig nem vagyok túl vidám alaphangulatban.És megint elvesztettem az olvasójegyem, és túl rövidre vágtam le a gatyám.
írta: hedgie, 2006. 08. 09. 15:49 - címkék: és kategóriák: könyv, muzzik - 4 komment