hír bejegyzései

Salaam'

Hello - bello, kedves olvasokozonseg!

Hat ilyen messzire kell mennem, hogy kommentet kapjak? :D Valojaban nagyon orulok az iranyomban tanusitott erdeklodesnek.

Kis helyesbitest kell eszkozolnom, csak egy libanoni etteremben voltunk, de elajultam az enteriortol, pedig nem volt benne semmi extra. Azert meg igy is a legjobb etterem errefele.

Ami a kovetkezo, igazi bejegyzest illeti, lesz igazi, tisztesseges, kerekded iromany, de ahhoz kell a net, vagy legalabbis a sajat gepem. Van talonban nehany dolog, ha szerencsem van, meg az is lehet, hogy datum szerint visszamenoleg beilleszti nekem az edeskedves szerkesztocsapat, ez meg kiderul.

Itt egy oraval tobb van, es nehany fokkal melegebb, de meg mindig nem a nyari csucs. Heti 6 munkanap, es oriasi nagy hianyerzet a Kedvesem, a csaladom es a barataim utan. Egyelore kuzdok a kompenzalo pillanatokert, nagyon szigoruan el kell tarolni mindent, ami kellemes. 

Mindenkit csokoltatok innen, a Szaudi felsziget valoszinuleg legkoszosabb csucskebol.

H.


írta: hedgie, 2009. 06. 19. 19:18 - címkék: kuvait és kategóriák: hír, kuvait - 1 komment

Hello Goodbye

Az ám, holnap délelőtt utazom.

goodbye postcard


írta: hedgie, 2009. 05. 06. 23:57 - címkék: és kategóriák: hír - 12 komment

tudtam én...

...hogy nem hiába teszem!

 Olvasni jó. 


írta: hedgie, 2009. 04. 02. 11:28 - címkék: és kategóriák: hír - még nincsenek kommentek

vitaminnal dúsított szexjelenet a metrón

Ahogy beékeltem magam a metró utazóközönsége közé, és folytattam volna az olvasást, Holtottó egyből le akarta harapni Seggfehérke mellbimbóját. Valahogy az az érzésem, bármilyen jellegű műről legyen is szó, rögvest odapottyan egy szexjelenet, amint kinyitom a könyvet a tömeg közepén.

Az internet kérdést nem is kéne bolygatnom, mert felesleges, csak a hiánya erősen befolyásolja a kreativitásom, és annak bizonyítását is, hogy egyáltalán van, hiszen szívesen tolmácsolnám, milyen más módon is nyilatkozik meg (pl. a konyhában) mikor nincs az a bizonyos internet. Ez amolyan saját farkába harapó kígyó (friss filmélmény, Himalaya Singh inspirálta hasonlat).

Szóval rájöttem, hogy egyszer régen még normális feleségnek készültem, és tele vagyok jobbnál jobb receptekkel, csak legyen idő/hely/alapanyag elkészíteni őket néhanapján. Minden nap nem is szabad, mert félek a konyhatündér skatulyától (mindenféle skatulyától). Ha egyszer az univerzum valahára abba az irányba csavarodik, hogy a kis színes-sötét lakunk összeköttetésbe kerül a világhálóval, akkor talán még fotót is teszek fel az aktuális fogásokról, amik elkészülte után általában csak ámulok egy ideig, mert nem feltételezem magamról, hogy képes vagyok a prezentálásukra. 

Az egész főzés mizéria akkor kezdődött (mondjuk 12 évvel ezelőtt, amikor nyáron én főztem a kistesóimra) amikor októberben nem tudtunk a 4 naposra hazamenni, mert éppen hirtelen halálra készültem valami influenzaszerűségnek köszönhetően. Akkor kezdtem el szedni az ominózus vitaminkészítményt, amitől 3 nap alatt úgy  felpörögtem, hogy húslevestől brownies-ig minden volt, és nem győztük a finomabbnál finomabb dolgokat eltüntetni. Na és akkor lelkes lettem, nem csak ami a változatos étkeket, hanem ami Dr Lenkei életerő csomagjait illeti. Az egyetlen zavaró dolog az volt, hogy lefekvéskor úgy zúgott a fülemben a vér fel és le, hogy nem tudtam a zajtól elaludni, amiről óhatatlanul Sara Goldfarb jutott eszembe, aki a Rekviem egy álomért című filmben a csúnyán pórul járt, eredetileg fogyni kívánó anyuka. Nem mondom meg, mi lett vele, tessék megnézni a filmet, roppant tanulságos, és nem utolsó sorban szép is. 

A történet eleje az, hogy évekkel ezelőtt elolvastam a Cenzúrázott egészség -et. A téma mindig is érdekelt, ha kellett volna annak idején az OKTV-re beugró esszét írni, ahhoz is a vitaminokat választottam volna témának. A könyvet elolvastam, maradtak fenntartásaim, de láttam benne fantáziát, és kicsivel később félre is tettem a dolgot hosszú időre, egészen addig, amíg kismama barátném egy találkánkra óriási nagy dobozokkal nem érkezett, lelkendezve, hogy mennyire jók ezek, mert ő és a párja egyáltalán nem fáradékonyak mióta szedik, bírják a strapát és a stresszt, és csak ajánlani tudja. 

Addig beszéltünk otthon róla, míg a Kedvesem hazaállított egy ugyanilyen dobozzal, mondván, ezzel könnyebb lesz kivédeni a téli vírusokat. Mikor már nagyon viharverten éreztem magam, elkezdtem szedni, és akkor történt ez a csoda, hogy búgócsigát játszottam a konyhában napokig. Örvendetes volt ez, mert nem jellemző, és ebben a nagy fehér doboznyi vitaminban láttam néhány percre a megoldását is elégedetlen énemnek, mert tény, hogyha az ember érzi magában az erőt, akkor tettrekészebb is, és kiegyensúlyozottabbá is válik ezáltal. A munkahelyemen persze nem változott semmi, pedig azt hittem, 1 nap alatt megváltom itt is a világot, de legfeljebb arra gondoltam, azért mégsem varázsszer, oké, ez belefér.

 Elmeséltem az anyukámnak is, milyen fantasztikus hatása van valóban a nagy dózisú vitaminoknak rám. Nem kellett volna a drága, "szives" anyukámat ezzel terhelni, mert a pulzusa egyből a csillagokban volt tőle, mert ő azt hallotta, hogy ezt már betiltották, és nehogy valami bajom legyen, és különben is. Ezek után leginkább az ő megnyugtatására utánanéztem egy kicsit a dolognak. Igaza volt, meg kell követnem. Nem találtam meg, mi az a Magyarországon nem engedélyezett gyógynövény, amit találtak benne, és amire (többek között) hivatkozva betiltásra került. Arra jutottam/-tunk, hogy erre nem áldozunk többet. Ami kellemetlen, hogy minden más hasonló jellegű nagy dózisú vitamin (legalábbis amit én neten találtam) is ugyanonnan származik, mint ez a fent említett. Jobban nem mennék bele, mindenki döntse el maga. A vitamin szép és jó, de nekik nem adunk pénzt. Egy fityinget sem.

Íme, a linkek: 

videó1     videó 2

 hírtv cikk    blogvélemény    fn.hu - még egy cikk

 az ellenállás 



 


írta: hedgie, 2008. 11. 12. 10:38 - címkék: és kategóriák: csak vagyok, film, hír, könyv, olvass el - 5 komment

Zs és Á

igen, az ott tópart

Életemben először voltam olyan esküvőn, ahova nem szorongva mentem, és ahol nem is kellett feszengenem. Az itthon felejtett dolgok közöl csak a filmes gépet sajnáltam nagyon, mert arra tartogattam a pár fekete - fehér kockát, hogy ezen a nászon ellövöm. Erre itt hagytam. Azontúl, hogy álomszép volt a menyasszony és a környezet, és a békák nagyon illedelmesen csak az "igen" elhangzása után kezdtek el kuruttyolni, az volt a legjobb hogy két olyan szeretetreméltó ember kelt egybe, akiknek őszintén és tiszta szívből tudtam csupa jót kívánni, ami abszolút pozitívan befolyásolta a hangulatom. [(Nem mintha másnak nem akarnék, vagy ilyesmi, de ide azért mentem, mert én is nagyon szerettem volna, nem volt pirinyót sem muszáj, nem szólt be senki, hogy elaludtam a hajam, és nem kaptam ferdevizsla pillantásokat sem...vagy lehet, hogy öregszem, és már tökre nem is érdekelne az ilyesmi?)] Szép volt, szívet melengető és ...olyan őszintén kedves. Még egyszer sok boldogságot Nektek!



írta: hedgie, 2008. 05. 26. 20:30 - címkék: és kategóriák: csak vagyok, hír - 3 komment

verzio

Menjünk moziba!

"A Verzio Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál legfőbb célja, hogy olyan dokumentumfilmeket hozzon el az érdeklődőknek, melyek a társadalmi elkötelezettség égisze alatt olyan eszméket képviselnek, mint a nyitott társadalom, a demokrácia, a jogállamiság, tolerancia, a politikai és a kulturális pluralizmus. Továbbá teret adunk olyan alkotásoknak is, melyek emberi jogi visszaéléseket lepleznek le szerte a világon. A Verzio üzenete egy olyan globális társadalom, ahol az emberi jogokat tiszteletben tartják. A Verzio elkötelezett a kreatív és kritikus gondolkodás eszméje mellett, és támogatja a dokumentumfilmek fontosságát az oktatásban, hogy felhívja az új generációk figyelmét is az egyre sürgetőbb emberi jogi kérdésekre."

Ha időm engedné, valószínűleg végigülném az egészet, mert van, amelyik közvetlenül érint és van ami érdekel, plusz azok a filmek, amik számomra teljesen ismeretlen területen és témában készültek, és emiatt szeretném őket megnézni. Lenne mit.

 


írta: hedgie, 2007. 11. 02. 10:31 - címkék: és kategóriák: film, hír - még nincsenek kommentek

mi van?

A "címet" (mi van) amolyan "he?" stílusban kéretik intonálni.

Cikk / A mai egészségügyi helyzetben, amikor akár az is előfordulhat, hogy heteket kell várnom arra, hogy bejussak egy szakrendelésre, hogy a bánatba képzelik, hogy képes lennék türtőztetni magam, amikor lelkiismereti okokra hivatkozva elküldenek másik orvoshoz? Legyen lelkiismereti problémája akkor, amikor borítékot vár, meg amikor hányaveti módon vizsgál és foghegyről szól a beteghez (hozzám). Kapjunk már a fejünkhöz, kérem.

*
Hogy lehet jó egy temetés? Úgy, hogy a 22 éve nem látott unokabátyáimmal találkoztam, akikről 4 évesen azt hittem, saját híján mégis bátyáim lesznek majd. Közbeszólt egy randa válás és minden egész máshogy alakult, mint ahogy a naiv pici elmémben a jövő sejlett. Szomorú volt a délelőtt, pocsékul beszélt a lelkész, felemelő volt a délután.

*

Nem tudom, mi késztetett rá, de azt hiszem 17 voltam, amikor némán megfogadtam magamnak, hogy egyszer elolvasom Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című munkáját. Nekikezdtem.

*
Megjött az ágy. Nagyon sárga. Nagyon jó.

 


írta: hedgie, 2007. 10. 29. 21:50 - címkék: és kategóriák: csak vagyok, hír, könyv - még nincsenek kommentek

jajj de tudja

Nem gondoltam volna, hogy ennyire képesek beletrafálni:

"Ez a hét alkalmas arra, hogy megtervezd és pontosan kidolgozd az állásváltoztatásodat. Régóta érlelődik benned a gondolat, hogy váltani kellene, mert nem ez az út juttat el a céljaidhoz. A sok lehetőség közül most egy megvalósulni látszik, a választ a hét második felében kapod."


írta: hedgie, 2007. 04. 23. 13:17 - címkék: és kategóriák: hír - még nincsenek kommentek

nocsak

Úgy látom, nemcsak nekem kezdődött rosszul a tegnapi napom. -hír Érdemes kis figyelmet szentelni a cikknek, van benne ilyesmi is: "a merényleteket valószínűleg egy ember követte el".


írta: hedgie, 2007. 04. 17. 0:46 - címkék: és kategóriák: hír - még nincsenek kommentek

Hihi

Szabad utat kaptak a nyuszik... - link



írta: hedgie, 2007. 04. 16. 7:47 - címkék: és kategóriák: hír - 3 komment